Volt egyszer egy ország, ahol élt a magyar.
A Kárpátok védték, ha jött a zivatar.
Az idők folyamán ráéheztek mások.
Széjjeldarabolták Nagy-Magyarországot…
Akartuk mi élők? Tehetünk mi róla?
Felelős mindezért: a vén Európa!
Széttépték országunk, sok millió szívet,
kisebbség nemzetünk öt országban, így lett.
Ki kérdez ma minket - Jó nektek így élni?
Kinek van jogában szíveinket tépni?
Trianont sínylődi hat ország magyarja.
Köztük nem sok akad aki így akarja…
Fel is sorolhatom: a szép Kárpátalja
lakossága magát, ős-magyarnak vallja.
Ott nyílt meg számunkra a Kárpát-medence,
ontotta a magyart az áldott Verecke.
De megjött Trianon és sorsokkal játszva,
csodás országunkat darabokra vágta.
Ekkor szlovák, végül orosz lett Verecke.
Ez a magyarságnak mindenkorra: lecke!
És így van ma Bánát, Baranya és Bácska.
Hetven év után lenn, Jugoszláviába’.
Ezért román Erdély, szlovák a Felvidék.
Nagy-Magyarországot, eképpen tépték szét.
Szlovákiában még azt várják a néptől:
- váljon meg örökre a múlt emlékétől.
Erdélyieknek sem fényesebb a sorsa.
Őértük ugyanúgy felel: Európa!
Vasvillával, bottal erőltetnék rájuk,
hogy a magyarokból legyenek románok…
Nem csak minket sújt a trianoni átok.
Kik bennünk’ tipornak, azokra is szállott.
Számukra sem hozhat mindig boldogságot,
míg más üldözöttként éli a világot…
Fontosnak tartom, hogy Bácskáról meséljek,
mert születésemtől e vidéken élek.
Ez tanított arra, hogy mi nekünk sóhaj,
másik nemzeteknek az ne legyen óhaj!
Ne legyen a magyar mások keze-lába.
És ne alattvaló, saját hazájába’.
Beszélhesse nyelvét úgy, ahogy tanulta.
Hisz’ ő tekinthet a leggazdagabb múltra.
Sokaknak nem tetszik, ha mi ezt kimondjuk;
- de él az igazság akárhogy’ titkoljuk…
Együvé tartozunk. S büntetnek. Azóta
e hét évtizedért vádlott: – Európa!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése