The Story of Stuff egy 20-perces, tökéletesen érthető, gyors iramú, tényekkel teli mély bepillantás termelési és fogyasztási szokásainkba.Feltárja a kapcsolatokat a hatalmas számú környezeti és társadalmi probléma között, és összehív minket, hogy építsünk egy jobban fenntartható igazságos világot.
Jó szórakozást!
Íme a világ tíz legszegényebb, illetve legkevésbé biztonságos országa 2009-ből. A diktatúráktól elkezdve az éhezésen át egészen a brutális katonai alakulatokig vagy az öngyilkos merénylőkig sok oka van e vidékek nyomorúságának.
A Foreign Policy idén is elkészítette azt a listát azokról az országokról, ahol a legrosszabb élni. A Reménytelen Államok Listájának első tíz helyezettje, vagyis a leggyengébb, legsebezhetőbb országok reménytelenségét mutatja, hogy évek óta a listán vannak.
A listán a hatvan legrosszabb országot sorolják fel, amelyek között több európai is akad. Harminchetedik helyen szerepel Grúzia, ötvennyolcadik Moldova, és végül hatvanadik Bosznia-Hercegovina, de a listán szerepel Egyiptom, Izrael és Nepál, vagy éppen a nemrég földrengést elszenvedő Haiti.
Az elmúlt hat évben a top 10 folyamatosan 15 boldogtalan ország között oszlik meg. A lista idén 90 ezer nyilvánosan elérhető forrást használt fel 177 ország vizsgálatához, majd egy 12 fokozatú skálán helyezte el azokat az állam lepusztultságának mértékéhez képest - a menekültek tömegétől a gazdaság összeroppanásáig, az emberi jogok megsértésétől a biztonsági fenyegetettségig vizsgáltak szempontokat.
A lista élén hét afrikai és három ázsiai ország van.
1. Szomália
Szomália az elmúlt három évben folyamatosan vezeti az FSI listáját [1], politikai és humanitárius katasztrófák egyszerre sújtják, ráadásul a nemzetközi közösség képtelen volt választ találni az ország problémáira. A két évtizedes káosz után az ország ma iszlamista katonai csoportok ellenőrzése alatt áll. Ezek közül a legismertebb és legerősebb az al-Sabab, de vetélytársa, a második helyre szorult Hizbul semmiben sem marad el mögötte brutalitásban – nemrég két szomáliai állampolgárt végeztek ki, mert meccset néztek. A tengerpart mentén kalózok gyötrik az elhaladó hajókat, gyakran túszként tartják fogva a matrózokat és csak magas váltságdíj ellenében engedik szabadon őket. 2009-ben a becslések szerint 89 millió dollárt szereztek váltságdíjakból.
Az országnak van ugyan kormánya, de még a fővárosban sem tudnak rendet tartani.
2. Csád
Csád gondjairól leginkább úgy írnak, mint a Darfur melletti legnagyobb konfliktushelyzetről. A bennszülöttek konfliktusai miatt nagyjából 200 ezer ember vándorolt el, és a paranoid vezető, Idriss Déby uralma alatt az élet elviselhetetlenül nyomorúságos. Déby a lakosságnak szánt humanitárius segélyeket a katonasághoz irányította, több ellenzéki ellenlábasát is letartóztatta. A dolgok akkor fordultak még rosszabbra, amikor az ENSZ békefenntartók is elkezdtek kivonulni az államból.
3. Szudán
A következő év döntő jelentőségű lesz Szudán életében, talán még inkább mint 1956 volt, vagyis az ország függetlenségének kikiáltása. 2011 januárjában ugyanis Dél-Szudán lakossága népszavazáson fog dönteni arról, hogy autonóm régióvá válnak-e, vagy kiválnak az országból, és független államot hoznak létre. Elemzők szerint erre még jócskán várni kell, és már most biztosak benne, hogy a kiválás nem fog zökkenőmentesen menni. Omar Hasszan al-Basir elnök szeretné már most minél szorosabb ellenőrzés alatt tartani a déli országrészt, ahol az ország olajkészlete található.
4. Zimbabwe
Az élet Zimbabwében kétségtelenül jobb, mióta hatalommegosztó egyezmény született 2009-ben Robert Mugabe, az országot 1980 óta uraló diktátor és legnagyobb ellenfele, a jelenlegi miniszterelnök, Morgan Tsvangirai között. Az infláció csökkent az eddigi 230 millió százalékról (ez konkrétan azt jelenti, hogy ami ma egy dollárba kerül, azt másnap már 6300 dollárért tudjuk megvenni), az áruk visszakerültek a polcokra, a segélyszervezetek újra dolgozhatnak, az ország pedig képes külföldi hitelhez jutni a regionális bankokból és Kínából.
A rossz hír azonban az, hogy Mugabe továbbra is fenntartja diktatórikus szabályait, például hivatalba lépésének harmincadik évfordulóját fanfárok zenéjére bevonuló, katonai egyenruhába öltöztetett kisfiúkkal ünnepelte. Mugabe és Tsvangirai nem működnek együtt, és csak kivételes alkalmakkor beszélnek. Mivel hónapok óta semmi jele sincs fejlődésnek, mindkét vezető az új választásokban látja az egyetlen kiutat.
5. Kongói Demokratikus Köztársaság
A Kongói Demokratikus Köztársaság az élő példa arra, amikor egy országot gazdag erőforrásai tesznek tönkre. A világ egyik legbőségesebb, legváltozatosabb és leginkább kitermelhető ásványianyag-készletével rendelkező országáról van szó, amit azóta zsigerelnek ki folyamatosan, amióta belga gyarmatosítói tudomást szereztek gazdagságáról. Manapság a hadsereg és lázadó csoportok, milíciák fosztják ki erőforrásait, miközben a bányászok csekély munkabértért dolgoznak. Az emberek helyzete itt a világon az egyik legelkeserítőbb. A lakosság fele gyerek, az átlagéletkor 54 év. Százezrek halnak meg egyébként gyógyítható betegségekben.
6. Afganisztán
Az ország gyakorlatilag folyamatosan háborúban áll. A Szovjetunió kilenc évig tartotta megszállás alatt a 80-as években, az Egyesült Államok pedig 2001-ben indított hadjáratot az al-Kaida terrorista szervezet kiképző táborainak elpusztítására, a tálibok megbuktatására.
A túlerő ellenére az amerikaiak nem értek el egyértelmű sikereket Afganisztánban, hiszen a tálib ellenállás továbbra is tartja magát egyes vidékeken és a központi kormány hatalma is csak külföldi katonai segtíséggel tartható fenn.
7. Irak
Irak 2003-ban még a toplista élén állt. Amerika 2003-ban katonai offenzívát indított az országban, hogy megdöntse Szaddam Huszein diktatúráját.
A siíta és szunnita vallásúak között már korábban is fennálló konfliktusok a megszállás után brutálisan kifejeződtek, az öngyilkos merényletek és az ezeket követő megtorlások miatt több mint kétmillió iraki menekült el az országból, nagy részük nem is szándékozik visszatérni. 2007-ben az erőszak elérte tetőpontját, az ország etnikai és vallási vonalak mentén polarizálódott. A nemrég tartott parlamenti választások az állítólagos csalások ellenére az arab országokban tartott legszabadabbak közé sorolható. A törékeny egyensúlyt azonban bármi felboríthatja, az olaj feletti jogok, a szunnita-síta viszály, vagy az USA hadosztályainak már megkezdődött kivonulása.
8. Közép-afrikai Köztársaság
Bár jelentősen javult a helyzet, miután a lázadók főbb csoportjai és a kormány 2008-ban békét kötöttek, teljes nyugalomról még szó sincs. Az ország egyes részeit - a régióban több országban is aktívak - a Lord's Resistance Army, vagyis az Úr Ellenálló Hadserege tartja rettegésben. A legendásan brutális lázadócsoport fosztogat és embereket rabol el, akiket aztán besoroznak. Eközben François Bozizé, a 2003-ban hatalomra került egykori katonatiszt kiürítette az ország pénztárát saját katonai alakulata hasznára. Az ország szinte semmilyen modernizációt nem hajtott végre Franciaországtól való függetlenedése óta, mely nagyjából 50 évvel ezelőtt történt.
9. Guinea
Az elmúlt 18 hónap olyan volt az ország életében, mint egy hullámvasút, ám sokkal több mélységgel, mint magaslattal. Miután hosszasan kormányzó elnökük, Lansana Conté 2008-ban meghalt, renegát lázadó katonák egy csoportja megszerezte a hatalmat, és egy, a hadseregben szolgáló kapitányt, Moussa Dadis Camarat nevezték ki elnöknek. Camara gyorsan bebizonyította, hogy nem más, mint megtévesztő, kiszámíthatatlan és erőszakos uralkodó. 2009 szeptemberében guineai csapatok 150 ellenzéki vezetőt mészároltak le az ország nemzeti stadionjában egy tüntetést megtorolva, amivel nemzetközi felháborodást váltottak ki. Hónapokkal később Camarát saját testőrei egyike lőtte le, aki azt állította, hogy a katonai junta vezetője kényszerítette őt a mészárlásokra. A sérült Camara elmenekült az országból, hogy orvosi segítséget kaphasson. Június 27-én lesznek a választások.
10. Pakisztán
Pakisztánt már többször is a világ legveszélyesebb országának választották. Vad északi része remek búvóhelyet nyújt a táliboknak és az al-Kaidának, miközben más militáns csoportok a városi részek fölött nyernek egyre nagyobb hatalmat. Több mint 3 millió pakisztáni civil hagyta el lakhelyét a lázadások miatt 2009-ben – ez a ruandai népirtás óta a legnagyobb létszámú népmozgás.
Morvai Krisztina felszólalásában a politikai deklarációk helyett konkrét lépésekre szólította fel képviselőtársait. Javasolta, hogy fogadjanak egy nyilatkozatot, amelyben az EU-t felszólítják az Izraellel kötött 2000-ben hatályba lépett társulási megállapodás - Euro-mediterrán megállapodás - felmondására, valamint hogy az EU tiltsa be az izraeli telepesek által termelt áruk importját az EU-ba, ily módon gyakorolva gazdasági nyomást Izraelre az emberi jogok és a nemzetközi jog betartatása érdekében.
A humanitárius akcióról röviden: Ciprusról kiindulva több hajón hatszáz civil utazott Gáza felé, hogy építési anyagokat (tégla, cement), alapvető élelmiszereket, egészségügyi csomagokat, iskolai felszerelést szállítsanak a Gázai övezetbe, ezzel ténylegesen megtörve a nemzetközi joggal ellentétes, a palesztin lakosságot mélyszegénységbe kényszerítő izraeli blokádot és felhívva a nemzetközi közösség figyelmét a palesztin nép elfogadhatatlan helyzetére. A humanitárius konvojt hajnali négykor, még nemzetközi vizeken, az izraeli hadsereg letámadta, ezzel kilenc ember halálát, és további ötven sebesülését okozva. Az izraeli hadsereg a támadás után a civileket jogtalanul és embertelen körülmények között fogva tartotta, bebörtönözte, sokukat megkínozta.
A konvoj részvevői a megélt traumák ellenére nem adják fel, hanem követelik, hogy a szállítmányuk jusson el a gázaiakhoz, és követelik egy független nemzetközi vizsgálóbizottság felállítását a történtek kivizsgálására, valamint eredeti céljuknak is megfelelően a blokád teljes és maradéktalan feloldását!
Az eseményen három szemtanú számolt be az izraeli támadó akcióról, elmesélve mindazt a brutalitást és az emberi méltóságot lábbal tipró bánásmódot, amellyel az izraeli hadsereg viseltetett a humanitárius akció tagjaival szemben.
Norman Peach, a Bundestag volt tagja, a Hamburgi Egyetem tanára, aki jelen volt a Free Gaza flottillán a támadáskor, a nemzetközi jog szakértőjeként az izraeli hadsereg akcióját kalóztámadásnak minősítette: Izrael ugyanis nemzetközi vizeken támadta meg a civil humanitárius segélyszállítmányt, a hajók fedélzetén lévő embereket elfogta, megkínozta, és fogva tartotta, a hajókat és azokon lévő szállítmányát lefoglalta.
Ez a kalóz cselekmény nemzetközi jogellenes, a IV. Genfi konvenciót sérti.
Az EU és Izrael közti Euro-mediterrán megállapodás 2. cikke szerint az EU és Izrael "közötti kapcsolatok, valamint a megállapodás minden rendelkezése az emberi jogok és a demokratikus alapelvek tiszteletben tartásán alapul, amelyek a Felek bel- és külpolitikáját irányítják és a megállapodás alapvető elemét jelentik."
A 79. cikk (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "ha valamelyik fél úgy véli, hogy a másik fél nem teljesítette a megállapodásból eredő valamely kötelezettségét, megfelelő intézkedést hozhat." A 82. cikk továbbá kimondja, hogy "bármelyik fél, a másik fél értesítésével, felmondhatja a megállapodást."
Morvai Krisztina szerint, mivel Izraellel a megállapodás az emberi jogok és a demokratikus alapelvek tiszteletben tartásán alapul, azok a megállapodás alapvető elemét jelentik, azonban azokat Izrael a gázai blokáddal, a 2009. januári hadművelettel, valamint most legutóbb a humanitárius flottilla megtámadásával oly mértékben sértette meg, hogy ez alapján megértett a helyzet a megállapodás felmondására.
Hozzátette: a kabinet szerdai kormányhatározata értelmében július elsejétől biztosan nem emelkedik a földgáz ára.
A Rózsaszín kereszt hallatán sokunkban valami buzi és/vagy liberális szervezet jelenik meg, aki a keresztényeket is üldözi. Azonban itt egészen másról van szó. Ezen szervezet a pornográfia világából próbálja meg jó útra téríteni az onnan kiszakadni vágyókat. A Pink Kereszt Alapítvány, amelyet az ex-pornó színésznő Shelley Lübben alapított, egy vallási identitású államilag elismert jótékonysági alapítvány. Shelley Lübben az egykori felnőtt filmes, felismerte ballépését és így lett végül pornográfia ellenes aktivista. Ez a szervezet a felnőtt filmek világában dolgozóknak kínál lelki és anyagi támogatást.
Egy interjúban Lübben kijelentette, hogy őt szexuálisan zaklatták kilencéves korában, és prostituált lett, hogy húszon évesen eltartsa magát. 26 éves volt, amikor az első felnőtt filmjét forgatta küzdött alkohol és kábítószer-függőséggel és különböző nemi betegségeket is szerzett. Az ő élet történetét dolgozza fel a Traffic Control című dokumentum film, amelyet most alább magyar felirattal ellátva Önök is megnézhetnek.
Remélem, minél több önkormányzatban jelen leszünk. Van 47 parlamenti képviselőnk. tagságunk egyre bővül, a leggyorsabban mozgósítható tagsággal rendelkezünk.
Parlamentbe jutással megnövekedett az anyagi keretünk, és médialehetőségeink is, de senki ne tápláljon hiú reményeket evvel kapcsolatban. Ez a helyzet.
Mi a cél? A cél természetesen, hogy a Jobbik kormányt alakítson. Továbbra is úgy gondolom, hogy az ország kétharmada jobbikos, csak még nem tud róla. A cél nem a választás megnyerése, ez csupán eszköz. Cél, hogy a radikális változás programját véghez vigyük.
Megvan tehát a cél, ki kell jelölnünk a megfelelő utat. Úgy kell megnyernünk ezt a csatát, hogy nem hibázunk, bennünket képesek földbe döngölni a legkisebb hibákért is. Megfelelő témákat és üzeneteket kell felvetnünk. Az egyik legfontosabb: érdeke egy téma az országnak, vagy nem? A másik: az emberek számára szimpatikus-e, közölhető-e? Ez nagyon nehéz, mert lehet, hogy az adott témában a magyar társadalom nem kellően felkészült. Harmadik: olyan témákat kell találnunk, amiben nincs versenytársunk. Nyitottnak kell lennünk, hogy tudjunk mindig reagálni a megváltozott helyzetben.
Fontos meghatározni az emberek számára: mi nem jobb-, vagy baloldali párt vagyunk. Mi nemzeti párt vagyunk És kötelességünk rámutatni, ki tesz a nemzetért, és ki ellene.
Sokan kérdezik, kötünk-e valaha koalíciót valakivel. Amíg én vagyok a párt elnöke, nincs koalíciós kérdés. (Taps) Egy nemzeti pártnak meg kell lennie a kormányzó erejének, és társadalmi támogatottságának, nincs szüksége koalíciós partnerekre.
Mindenkit arra kérek, százhúsz százalékos erőbedobással dolgozzon, hogy amikor eljön az idő, teljes erővel tudjunk átütő sikert elérni.
Legye érdem jobbikosnak lenni! Ne legyen a Jobbik pártmelegedő, senki ne legyen olyan, hogy lapulunk évekig, aztán, mikor jön a választás, a leghangosabba vagyunk.
Fontos az Ifjúsági Tagozat építése, az ifjúság nevelése.
Fontos a professzionalizmus, a szakmai munka fejlesztése.
Nagyon fontos a média. Nem szabad lemondanunk saját TV és rádió működtetéséről, de ezt nem ígérhetem. Hajlandó volnék négykézláb koldulni az országban, hogy legyen saját tévénk, de nem legyenek illúzióink! nem mondunk le ennek lehetőségéről, dolgozunk rajta, de a kormánypártok úgy kormányoznak kétharmadukkal, ahogy akarnak, úgy módosítják a médiatörvényt, ahogy akarják.
Tekintsük saját lapunknak a bar!kádot! Adjanak ötleteket, segítsék a lap működését!
Fontos a helyi médiában jó hálózatot építeni, helyi lapokat indítani.
Fontos szövetségeseinkkel jó kapcsolatot ápolni, fontos hálózatot építeni, fontos az Atilla Király Népfőiskola, fontosak a Nemzeti Egyletek.
Szeretném, ha intézményes keretek között tudnánk támogatni a tehetséges fiatalokat, ez nem kevés munka és pénz lesz, de a fiatalság nemzetünk jövője, ezért mindent meg kell tennünk az igazán tehetséges fiatalokért.
Kérem a kongresszust, támogassa programomat, mert én nem vuvuzelával fogok toborozni, hanem magyar harci kürttel fogom harcba szólítani az embereket! Köszönöm, hogy meghallgattak!
Vona Gábor értékelése az elmúlt két évről: A jobbiknak soha nem volt öncélja a parlamentbe kerülés. A Parlamenthez vezető út három fő állomása: a 2009-es, időközi ferencvárosi önkormányzati választás, ahol Szegedi Csanád harmadik lett. Második ilyen állomás a EP-választás, ahol országos politikai erővé váltunk három EP-képviselővel. Harmadik állomás a 2010-es országgyűlési választás, ahol közel egymillió ember szavazatával 47 képviselőt juttattunk a Parlamentbe.A kormánypártok az 53%-ot forradalomnak nevezik. Mi úgy gondoljuk,ez nm forradalom. Tiszteletben tartjuk a rájuk szavazók szimpátiáját, de ők nem forradalmi hevültből, hanem elégedetlenségből, a szocialista vezetésből való kiábrándulás miatt.
Sokan láttak rajtam is csalódottságot, van is benne valami. Nem az elért eredmény miatt voltam csalódott, hiszen óriási eredményt értünk el. A csalódottságomat a másik három parlamenti párt elért eredménye okozta. A kormánypártok kétharmados többsége komoly veszteség, hiszen nem lehet rájuk igazán nyomást gyakorolni, amit elterveznek, azt keresztül tudják vinni.
A másik ok, hogy nem mi lettünk a legnagyobb ellenzéki frakció, a kommunista utódpárt - ha leheletnyivel is - de megelőzött minket.
Nagy eredménynek tartom az egyre bővülő taglétszámot,már majdnem tízezer tagunk van, egyre több a szervezet, már közel ezer szervezetünk van országszerte. Nagy előrelépést tettünk a média világában, az internetet "uraljuk". tavaly elindult a bar!kád havilap, ami idén már hetilapként működik, Pörzse Sándor vezetésével.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy az óriási médiahenger mindent megtett lejáratásunk érdekében, s ha ez nincs, sokkal jobb eredményt érünk el a választáson. Aki a jobbikba belép, nem egy párt, hanem egy közösség tagja lesz. Célunk nem a párt szervezése, hanem a nemzeti oldal építése.
Sikerként értékelem, hogy a Jobbik képes volt a szövetségre. Leginkább a Magyar Gárdát emelném ki, akinek tagjainak nagyon sokat köszönhetünk az elmúlt két évben. (Vastaps)
Szövetséget kötöttünk a Hatvannégy Vármegye ifjúsági Mozgalommal, a TMRSZ-szel, a Magyarok Világszövetségével, és számos más civil szervezettel. Óriási eredmény a nemzetközi szövetségkötésünk. A nemzeti pártokkal kötött szövetséget nem csak mi tartjuk össze, de mi is hoztuk létre, ennek mindannyian tanúi voltunk ősszel. A Jobbik nem az egyik legerősebb európai nemzeti pártnak számít, hanem a legerősebbnek.
Parlamenti képviselőink minden előzetes riogatás ellenére kemény és érdemi, szakmai munkát végeznek, felszólalásaink tekintetében a legaktívabbak vagyunk.
Összességében büszkék vagyunk átütő erejű sikerünkre, mely nem csak számokban mérhető. Nagy erőnk abban rejlik, hogy nyomást tudunk gyakorolni és gyakorlunk is a politikára. Amit ígértünk a választások előtt, teljesítettük. Azt mondtuk, hogy a Jobbik programja a legjobb program, mi minden kénes kérdést fel mertünk vállalni. Lám, ma ez irányítja az országot. A kormánypártok nem merték felvállalni az elmúlt években, hónapokban azt, mit mi hirdettünk, most pedig sorra hoznak olyan törvényjavaslatokat, melyek a mi programunkban voltak.
